-Nem fog sikerülni, szóval mindegy is az egész, mivel tovább tanulni így nem tudok. Miért nem születtem olyan helyre ahol nem kell románul érettségizni. Mert Románia már csak ilyen, kizsákmányol mindenkit, elnyomva a kisebbségeket. Hogyan tudjak anyanyelvi szinten érettségizni egy olyan tantárgyból ami nem az anyanyelvem? Még annyira sem tudok románul mint például angolul, pedig angolt kevesebbet tanultam, és elhiheted az sem megy annyira jól. Utálom Romániát, és mondanám, hogy ez alatt csak a kormányt értem, de sajnos nem. Nagyon sok román ember ugyanúgy gondolkodik, mint ez az ország. Félre értés ne essék én nem utálok minden egyes román embert, és te se haragudj meg szivem, én anyukádat sem és téged sem utállak, vagy semmi ehhez hasonló. Csak már nagyon elegem van, hogy ebben az országban semmit nem tudok elérni. Őszintén nem tartom magam annyira okosnak, de azért szerettem volna menni egyetemre, és lett volna egy álmom is mint például jó lett volna magyar nyelv és irodalom tanárnő lenni, de ez mind hiába, mivel ez itt mind füstbe ment terv.
-Sajnálom, és én nem haragszom, tudom, hogy te nem minket utálsz és megértem, de nem tudok mit csinálni. Sajnálom, hogy fel kell add az álmodat, de hátha később még sikerül. Ne add fel, elmész dolgozni, lesznek román kollégáid, tanulsz románul, ész akkor még sikerülhet ez az egész.
-Hát nem is tudom, hogy ezek után akarok-e még egyáltalán menni tovább tanulni, vagy egyáltalán itt élni. mit kezdjek magammal, magunkkal, gondoltál bele, hogyha egyszer majd neked is lesz gyermeked, és megkér, hogy segíts románul tanulni akkor mit mondasz? Ok! Tudom, hogy te tudsz románul, de én mit mondok neki? Hogy bocsi de anya nem tud románul, menj apádhoz. Vagy ne adj isten egyedül maradok, nem tudok egy személy igazolványt csináltatni mert nem értem. Menjünk el. Mit kezdünk itt? Ugyanúgy dolgozol te az élelmiszer üzletben 1500 lejért? Engem még oda sem vesznek fel, mivel nem tudok románul. Menjek egy gyárba, ahol ennél még kevesebbért dolgozhatok. Mégis miből élnénk meg? Városon egy albérlet annyira azért nem olcsó, te jobban kellene tudd, hiszen laktál már bent.
-Nem olcsó, de azért megélnénk valahogyan csakis nem?
-De ez nekem nem elég.
-Akkor mit akarsz csinálni van jobb ötleted?
-Menjünk ki külföldre.
-Menj ha akarsz én maradok!
-Mit akarsz kezdeni itt ebből a kis pénzből? Ok, hogy mi meg lennénk belőle mondjuk, de mondjuk 5 év mulva ha családot szeretnénk miből neveled fel a gyerekedet?
-Akkor majd lesz valami, de még nem vagyunk ott!
-És mégis mit akarsz dolgozni, és hol?
-Még nem tudom, a tesómék évek óta Németországban vannak, húsfeldolgozóba, mehetnénk oda, ott tuti van felvétel mindig.
-Arra gondolom nem is gondolsz, hogy reumás vagy, és ott bizony hidegben kell dolgoznod.
-Jó akkor mégis hova menjünk?
-Nem tudom.
-És te hogyan szeretnéd egyáltalán letelepedni kint nyelv ismeret nélkül? Azzal az erővel itt is maradhatunk nem?
-Mondjuk gyűjthetnénk pénzt , felújíthatnánk a lakásotokat vagy a miénket, és akkor majd később haza jönnénk mit szólsz?
-Hát jó egyenlőre legyen így. De még mindig nincs olyan munkahely, amit esetleg csinálhatnánk.
-Keressünk a neten, írjuk be , hogy : Munkahelyek németországban mondjuk, vagy tudom is én.
-Jó, ha találsz valamit szólj.Ok?
-Oké.
Nos így született meg bennünk, a nyomos ok, hogy miért is menjünk ki, illetve miért ne mardjunk itthon. A mai világban gondolkozzunk el azon, hogy hova jutottunk, hogy gyermekeink, gyermekeitek, sajnos el mennek több ezer kilométerre, élni, dolgozni, pénzt gyűjteni, hogy mondjuk vegyenek egy autót, vagy felújítsanak egy házat, hogy meg alapozzák az életüket. El mennek idegen országban, nyelv ismerete nélkül, a jobb életben bízva. Reménykedve indulnak útra, hogy majd ott biztosan jobb lesz, mint ahol élnek. Mivel a szomszédnak is a fia három hónapot volt az uborkába és Bmw-t vett magának. De azt senki nem nézi, hogy amíg ő ott volt, mondjuk mennyit dolgozott, és milyen körülmények között, távol a családjától, sajnos legtöbbször beteg biztosítás nélkül. És nem beszélve arról, hogy mondjuk öt-hat emberrel egy szobában aludva, egy fürdőszobával természetesen, és egy konyhával. Ami lehet sokakat nem nagyon zavar, de mondjuk egy párt aki ki megy, hogy a jövőjükhöz gyűjtsenek egy keveset, azoknak bizony nem kényelmes ez a helyzet. Nincsen privát szféra, magánélet.
Eközben otthon a szülőnek a szíve szakad meg, és már alig várja, hogy gyermeke, adjon magáról élet jelet. Ez a helyzet Romániában, és sajnos nem csak ott, de talán nálunk elég súlyos a helyzet, ahhoz, hogy lehessen lassan már beszélni róla. Mások lehet nem beszélnek ezekről, mert haza jönnek, az Audival, és elfelejtik azt a három hónapot, illetve úgy tesznek mintha elfelejtenék, ide sajnos ez nem ilyen egyszerű. Majd utána kezdődnek a gondok, elromlott az Audi, kellene egy új iPhone, ne adj Isten valakije megbetegszik, és mi történik mind ezek után. Vissza megy és újra kezdi, de lehet, hogy most nem három hónapra megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése