-Nem érdekel, hogy mit mondtok,úgyis elmegyek innen, és kész!!!
-Azt hiszed, hogy ott jobb lesz neked? Te nem tudsz semmit az életről. Attól, hogy egyedül maradsz, nem fogunk ott lenni ,hogy megmondjuk, hogy mit tegyél és mit ne, hogy mi helyes és mi nem attól még nem fogsz azt tenni amit akarsz, majd rá fogsz jönni, hogy ez nem így működik.
-Aha, persze, de mindegy mivel úgysem lesztek ott, amikor majd rájövök bármire is. (Azzal kimentem az ajtón)
Felültem a buszra, és útközben Lali felé, azon gondolkodtam, hogy miért ilyenek velem a szüleim, elárulva éreztem magam, mintha össze esküdtek volna ellenem. Megbántottak azzal, hogy óvni akartak, de akkor én ezt még nem láttam.
-Na szia! (mosolyogtam rá, a könnyeimet vissza tartva)
-Hát szia ! (és ő vissza mosolygott rám, mintha az égvilágon semmi baj nem lenne, mintha minden verőfényes napsütésben sütkérezne.)
-Minél hamarabb kell találnunk valamilyen külföldi melót, mert én itt képtelen vagyok tovább maradni.
-Hát én találtam is valamit. (aztán csak mosolygott rám mint a vadalma )
-Na áruld el akkor mi az!
-Amikor haza érünk megmutatom, mert így pontosan nem tudom elmondani.
-Hát jól van akkor. (hozzájuk fele menet azon töprengtem, hogy a szüleim, hogyan fogják fogadni azt, ha külföldre fogunk utazni. Már azon kiakadtak, hogy Szentgyörgyre akartam költözni. Ha meg tudják, hogy több ezer kilométerre akarok menni tőlük, még az is lehet a végén bezárnak. Na jó azt nem hiszem de fogalmam sincs, hogy hogyan álljak elő ezzel a tervemmel.
-Találtam az erdélyi apróhirdetések oldalán egy munkalehetőséget. Azt írják, hogy frissen végzett tanulókat, tapasztalat nélkül felvesznek, Németországba dolgozni. Szállodába keresnek szoba takarítókat.
-Hm ez tök jól hangzik, figyelj legalább az eső nem üt , a nap nem süt, nincs hideg.
-Aztán ők adnak képzeld lakást, nézd csak azt mondják, hogy teljesen felszerelt lakásaik vannak, ahol körülbelül hat fő lakik.
-Na ez sem hangzik rosszul.
-Plusz nézd csak heti egy német óra áll a rendelkezésre azoknak akik tanulni akarnak.
-Ha még emellett németül is tanulhatunk annyira nem rossz dolog, én úgy gondolom.
-Felhívod?
-Én fel, adj egy telefonszámot.
-Tessék. (ő ide adta a számot és én tárcsáztam)
-Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék a munka iránt.
-Természetesen lehetséges, mit szolna mondjuk egy időponthoz?
-Az nagyon jó lenen, örülnénk neki.
ekkor kaptunk egy időpontot.
-Rendben akkor köszönjük szépen a viszont hallásra.
-Viszhall.
Na jövő héten szerdán mehetünk, kaptunk időpontot.
-Hú az nagyon jó lenne, remélem be fog válni a munka.
-Én is remélem.
Nos itt kaptunk reményt az új életre. Nem kell mondanom, szerintem mindenki reménykedik valamiben. Van aki csak abban, hogy ma legyen amit meg egyen, mások, hogy milliókat kereshessenek egyetlen nap alatt. Mi pedig abban, hogy el tudunk jutni külföldre dolgozni , hogy egy kevés pénzt tudjunk gyüjteni. Amint meséltem nektek annak idején is amikor neki kezdtem olvasni könyveket egyfajta remény fogott meg bennük. Reményt adtak, hogy más ember lehetek, hogy igenis meg tudom valósítani az álmaimat. A szomszédomba költözött egy lány pár évvel ezelőtt. Meg is ismerkedtünk meg minden, na a lényeg az lenne, hogy ő írt egy blogot. Engem nagyon kiváncsivá tett, így hát megmutatta, és be vett maga mellé. Így történt, hogy egy pár részt elkezdtünk ketten írni. Nos ebből kifojólag következett az be, hogy kedvem kerekedett, egy saját bloghoz. Természetesen segítséget kértem tőle, hogy ez, hogy működik meg minden. Ő türelmesen elmagyarázta nekem. Így történt, hogy neki láttam a "Véres utazás"című blogomnak. Ez volt a legelső írásom.Voltak egy páran akik olvasták, de annyira nem sikerült olyan átütőnek. Maradtam csak az olvasásnál inkább. Olvastam minden egyes órán, majd buszon szüneten, otthon, hajnalig akár. Elbújtam a problémák elől, az a tény elől, hogy habár sikerült a különbözeti vizsgám, és át tudtam menni egy másik osztályba, ezek ellenére nagyon sok gyomor ideggel mentem iskolába. Az osztályfőnökünk a legelső közös órán így jelentette ki magát: Aki nem ebbe az osztályba tartozik azok garantálja év végéig ki fog bukni. Nos igen én nem tartoztam oda, csak oda rakattam magam át, én nem voltam olyan mint ők, nem is néztek úgy rám. De találtam egy lányt aki úgy ahogyan de elfogadott. Tudni lehet, hogy az iskolai lánybandák a legrosszabbak minden banda közül. Ha valaki más, nem követi a divatot, meg ilyenek, akkor őt kitaszítják, kiközösítik. Ez nem volt másképpen ott sem. Elmentem Benedek Elek megemlékezésére és ezért csúfoltak ki. És még sok másért is. Nem kell mondanom év végére romából megbuktam. Elmentem pótvizsgára, de sikerült átmennem, Hurrá jöhet a következő év. Következő évben beteg lettem. Elkaptam egy nagyon rossz baktériumot, nagyon keveset mentem iskolába, korházba voltam általában, vagy otthon. Nem kell mondjam, hogy lemaradtam az anyaggal, nem volt kedvem tanulni, nagyon rosszul éreztem magam, bukásra álltam matekból, románból, és angolból is.Év végére próbáltam össze kapni magam de nem sikerült. Angolból nem voltam annyira rossz, de valamiért a tanárnő engem nem bírt. Könyörögtem, hogy engedjen át mert akkor mehetek pótvizsgára, de ő nem. Megbuktatott. Most már teljes volt a szégyen. Mindegy volt , hogy ez azért történt mert beteg voltam, Senkit nem érdekelt. Senki nem nézte azt, hogy min mentem át, ez nem szimpla meghülés volt, 2 évig kaptam moldamin injekciót farba. És még így is szarul voltam folyamatosan. Szó szerint leszarták a tanárok. De talán ez volt nekem a megváltás, utólag mint kiderült, egy tanár mesélte el az édesapámnak, hogy hallotta , hogy direkt meg akartak buktatni, a jó ügy érdekében. A jó ügy érdekében tönkre teszik egy diák önbecsülését mások előtt. Tönkre teszik a szülő gyerek közti kapcsolatot. Egy olyan sebet ejtenek rajta amit talán soha nem lesz képes begyógyítani. Na ez Románia! Erről szól otthon minden. Mert itt mindenkinek akinek befojása van vagy pénze ami egyenlő a befojással, azt átengedik. Olyan diákok is jártak az iskolába akinek a szülei befojásosak voltak, érdekes egy sem bukott meg, pedig nem voltak okosabbak nálam. Nem tartom ásznak magam, félre értés ne essék, de azért megbuktatni, nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna. Szomorú, hogy a 21. században is ott tartunk, hogy mindegy a járulékos veszteség, mindegy, hogy egy fiatal életét tönkre teszik, csak azért mert , valami nagyobb ügy érdekében. Utólag természetesen a szüleim megérdeklődték a tanfelügyelőségén, és mint kiderült, az osztályfőnököm kellett volna kezdeményezzen egy enyhítő körülmények közti eljárást. Tekintettel a betegségemre. DE már mindegy, meg történt a baj. már nem lehetett vissza csinálni. Románia, a tanügy, a drága tanáraink így bánnak a gyermekeinkel. Csak egy példa: Még akkoriban történt velem, mielőtt megbuktam volna. Közgazdaság óránk volt, és beszéltünk a tanárnőnkel, arról, hogy jelenleg mennyi pénzt lehet külföldön keresni. Nem igazán szoktam órán felszólalni, mivel a cége az mindig, hogy az osztály kigúnyol. De mindegy is félre téve ezt meg szólaltam, hogy jelen pillanatban a testvérem barátja Németországban dolgozik és havi 1500-1600 eurót keres mint csontoló. Érdekes módon az osztálytársaim nem gúnyoltak ki, mire megszólal a tanárnő, így: Nem hiszem el, és jobb lenne ha nem hazudoznál össze vissza. Nos ilyen megnyilvánulást tanusítanak drága tanáraink. Mit gondoltok , ha a tanár így mer nyilatkozni, akkor mégis miért ne nyilatkozna így egy diák. Nem azt mondom, hogy a diákok nem rosszak. De álljunk meg és gondolkodjunk el, hogy hogyan képes egy tanár azt mondani hogy ne hazudj, egy ilyen szituációban. Nos azok után nem is mondtam semmit. Mivel nem mertem vissza szólni, csak ki mentem szüneten a mosdóba, és egyet sírtam, mert utána mindenki cikizni kezdett. Szép, 35-40 éves tanárnő erre képes. Mondhatom szép dolog egy 16 éve lányt ilyen módon szellemileg bántalmazni. Gratulálok minden tanárnak aki így nyilvánul meg. Nem foglalkozva semmivel, csináljátok, büszke lehet magára a Romániai magyar pedagógia. Ezt értétek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése